Szabó T. Anna: Az anyaságról

(In: Fülöp Bea: Anyák; Illia és Co. Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. Budapest, 2006)

"Ma már azt mondom, mégis jó, hogy nem a kétség és a kétségbeesés idején született gyermekem: sem a puszta ösztön, sem a sóvár becsvágy nem elég az anyasághoz - különösen akkor nem, ha az embernek más hivatása is van, ami nélkül boldogtalan lenne. Az írásban voltaképpen még segített is ez a fájdalom és ez a súly - talán egyenesen ez tett valóban költővé. Miközben lassan kifaragtam magam, a sóvárgás transzponálódott, versek lettek belőle..." (Szabó T. Anna: Az anyaságról - részlet)

Női csoportot vezetve szinte megkerülhetetlen téma az anyaság kérdése. Erről minden korosztályhoz tartozó nőnek vannak gondolatai, élményei nemcsak szülőként, hanem leendő anyaként, vagy ha kénytelen valaki lemondani az anyaságról, akkor a meg nem élt anyai szerep hiánya vagy ellentételezése szolgáltathat alapot az önreflexióra. Mindemellett mindannyian egy anya gyermekei vagyunk, tehát ebből a nézőpontból is közelíthetünk a témához.

A kérdéskörhöz való kapcsolódás sokszínűsége tehát adott, s talán nem túlzás azt sem állítani, hogy az irodalmi szövegek és a művészeti alkotások egyik legtöbbször felhasznált, ugyanakkor kimeríthetetlen forrása az anyai lét és érzésvilág, az anya-gyerek kapcsolat. E hatalmas kánonból ajánlom Szabó T. Anna Az anyaságról című esszéjét, melyből a jelenleg folyamatban lévő női csoportomban alkalmaztam néhány részletet.

Szabó T. Anna önvallomása sok szempontból jó választásnak bizonyult. Először is annyira süt minden egyes szavából az őszinteség, hogy az olvasóit - így az irodalomterápiás csoport hallgatóságát is - hasonlóan nyílt feltárulkozásra sarkallja. Másrészt olyan élethelyzeteket ábrázol, melyekhez nagyon könnyű kapcsolódni, mivel ismerősek, sok nő által tapasztaltak. Rendkívül kifinomultan ábrázolja például a szerző, miként élte meg az édesanyjához való kötődését akkor, amikor még csak egyedüli gyermek volt a családban, és mennyiben jelentett változást a kistestvér megjelenése. Érzékletesen fogalmazza meg azt is, hogyan lehet fiatal lányként vergődni abban az érzelmi viharban, amikor fennáll a lehetősége egy nem kívánt terhességnek, vagy amikor már érett nőként egy betegség okán gyötrődik, hogy vajon lehet-e majd gyermeke. De azt az érzésvilágot is sok nő magáénak tudhatja, amikor tulajdonképpen minden adott a gyermekáldáshoz, csak a vágy a gyermek után még nem érkezett meg. A tudatosság szintjén már ott van a késztetés, "ketyeg az óra", de az érzelmi oldalon nincs meg a kívánság a gyermek után. Aztán jön az áttörés, a várandósság, a szülés, a sok bizonytalanság, amikor csetlik-botlik az ember az új és felelősségteljes szerepkörben, hogy aztán személyisége részévé váljon, hogy anya lett. Ekkor azonban korábbi önmagát veszti el, mert még nem találta meg az egyensúlyt az anyaság és az írás, az anyaság és más életszerepek között. Láthatóan rendkívül sok kapcsolódási pont van az esszében, mely az irodalomterápiás csoportban mély önismereti belátásokhoz vezethet. Ha a szöveget Szabó T. Anna honlapján olvassuk, további fűszerként olyan versrészleteket is kapunk, melyeket a prózában leírt érzésvilág ihletett. Szívből ajánlom olvasásra, hiszen életkortól, nemtől és élethelyzettől független, univerzális témakörhöz nyújt sokrétegű élményt.

Írta: Feketsné Kisvarga Anita (irodalomterapeuta)