Menü átugrása
Olvass velünk,
ismerj magadra,
beszélj róla!

Az élet valódi súlya


Michael Cunningham: Az órák

(Bp., Jaffa, 2017.)

Michael Cunningham: Az órák

"Éljük az életünket, tesszük, amit teszünk, aztán elalszunk - ilyen egyszerű és hétköznapi az egész. Néhányan kiugranak az ablakon, vízbe ölik magukat, vagy gyógyszereket szednek be; még többen balesetben halnak meg; és minket, többieket, a nagy többséget egyszerűen felfal valami betegség, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, az idő maga. És vigaszul nincsen más: egy óra itt vagy ott, amikor az életünk minden esély és várakozás ellenére is kirobban, és mindent megad, amit valaha is képzeltük, bár csak a gyerekek nem tudják (vagy tán ők is), hogy ezeket az órákat elkerülhetetlenül újabbak, jóval sötétebbek és sokkal nehezebbek követik." /részlet a regényből/

A könyv három nő egy-egy napját mutatja be. A regényt Virginia Woolf Mrs. Dalloway című regénye ihlette, amely szintén a főhős egy napját követi nyomon. Az órák méltón tiszteleg az eredeti mű előtt, hiszen a történet cselekménye, a szereplők dilemmái, még a szereplők nevei is sok helyen visszautalnak az eredeti könyvre.

Az órák egyik főszereplője Virginia Woolf, aki épp Mrs. Dalloway című regényén dolgozik, és azon gondolkozik, hogy főhősének milyen sorsot szánjon: a boldogtalan nő kövessen-e el öngyilkosságot vagy törődjön bele sorsába. Az írónő nehezen halad az írással, hiszen hónapok óta fennálló betegsége, állandó fejfájása és hallucinációi miatt csak rövid időszakokra képes átadni magát az írásnak. Férje a legjobbat akarja számára, ezért a főváros nyüzsgése helyett nyugodt kertvárosi életet alakít ki kettőjüknek, amitől Virginia szenved, állandóan visszavágyik a nagyvárosba. A könyv egyértelművé teszi az írónő sorsát, hiszen a legelső jelenetben megtudjuk, hogy Virginia végül öngyilkosságot követ el.

A második főszereplő Laura Brown, aki az ötvenes évek Amerikájában épp Virginia Woolf Mrs. Dalloway című regényét olvassa. Férjével és kisfiával él egy nyugodt kisvárosban, második gyermekével várandós. Annak ellenére, hogy anyagilag és a társadalmi elvárásokat tekintve "mindene megvan", a boldogtalanság érzése gyötri, és bűntudata van amiatt, hogy hálásnak kellene lennie kiegyensúlyozott életéért, és mégsem képes hálát érezni. Az anyaszerepben nem érzi jól magát, a férje számára készített születésnapi tortát csúnyának értékeli, asszonyi kötelességei elől legszívesebben elmenekülne. Kisfiát egyik szomszédjára bízva el is menekül, néhány órára kibérel egy hotelszobát, ahol zavartalanul olvashat. Folyamatosan foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, de végül születendő gyermekére tekintettel nem fordul önmaga ellen.

A regény harmadik főszereplője, Clarissa Vaughan az 1990-es évek New Yorkjában él, könyvkiadással foglalkozik, szívós, energikus nő, aki szívesen forog a közismert emberek társaságában, épp partit készül adni legjobb barátja, Richard tiszteletére, aki elnyert egy rangos írói díjat. Richard a névegyezés miatt Mrs. Dalloway-nek szólítja őt, ezt a becenevet évtizedekkel ezelőtt ragasztotta rá. Barátságuk egykor a szerelem lehetőségével kecsegtetett, ám a férfi végül barátja, Louis mellett döntött. Richard AIDS-betegsége miatt testileg és szellemileg is rossz állapotban van, időérzéke és emlékezete gyakran cserbenhagyja, látomások és kényszerképzetek gyötrik. A tiszteletére rendezett parti gondolatától megrémül, nem akar emberekkel találkozni és beszélgetni, szégyelli magát. Clarissa fáradhatatlanul igyekszik jobb kedvre deríteni barátját, mindennap meglátogatja, ápolja, gondoskodik róla.

Mindhárom nő csapdában érzi magát. Clarissát a régi szerelem és a soha be nem váltott lehetőségek aggasztják, Laura kiutat keres a tökéletes élet nyújtotta börtönből, Virginia pedig saját démonaival küzd és a nagyváros nyüzsgése után vágyódik. Mit kezd egy nő azzal, ha életét elhibázottnak érzi? Például választhatja azt, hogy alább ad terveiből és elfogadja azt, amit számára az élet adott, beletörődik helyzetébe és méltósággal viseli az őt érő nehézségeket. Dönthet úgy, hogy mindent felad és olyan életet kezd, amiben megélheti önmagát, még azon az áron is, hogy régi életének minden darabját fel kell áldoznia ezért. Vagy meg is ölheti magát.

"Clarissa Louis hátát simogatva magában azt mondja: Vigyél magaddal. Kudarcra ítélt szerelmet akarok. Éjszakai utcákat akarok, esőt és szelet, hogy senki ne tűnődjön azon, hol vagyok." /részlet a regényből/

A regény hangulata végig nagyon nyomasztó, ami egyértelműen kihat az olvasóra. Van-e helye az irodalomterápiában ennyire depresszív hangulatú műnek? Véleményem szerint nagyon alapos körültekintéssel kell eljárnia a terapeutának, ha ezzel a regénnyel szeretne dolgozni. Depressziós és öngyilkossági gondolatokkal küzdő páciensek esetében kifejezetten kerülendő, hiszen a regény által kínált válaszok nem megnyugtatóak a hasonló kérdésekkel foglalkozó olvasók számára. Ám pszichésen stabil olvasók esetében lehet helye egy ilyen "nehezebb" mű feldolgozásának. Aki aktuálisan nincs krízishelyzetben, kellő érzelmi távolságot tud tartani a regény szereplői és önmaga között, az produktívan részt tud venni ennek a témának a feldolgozásában.

Ám nem csak a depresszió és az öngyilkosság kérdése lehet célja a mű irodalomterápiás használatának. Egyes részletei - például az elrontott születésnapi torta - jó lehetőséget adnak a kudarcokról való beszélgetésre. Ki mit él meg kudarcnak? Tényleg ennyire számít, hogy nem egyformák a torta szélét díszítő hab-virágok? Egy-egy kudarcot mennyire vetítünk ki általánosságban az életünkre? ("Ez nem sikerült. Semmi se sikerül.") Mennyire vesszük magunkra a kudarcokat? ("Ezt elrontottam. Mindenre alkalmatlan vagyok.") Hogyan állunk fel a kudarcokból?

"Amit Laura igazán bán és alig tud elviselni, az a torta. Röstelli, de nem tagadhatja le. Mindössze cukor, liszt és tojás - egy torta báját éppen az elkerülhetetlen tökéletlenségek adják. Laura tudja mindezt, persze hogy tudja. Mégis azt remélte, hogy valami különbet, valami jelentőségteljesebbet teremt annál, mint ami sikerült, még ha sima is a felszíne, és középre került a szöveg. Az, amit ő akar (be kell vallania), nem is torta, hanem álmaink tortája; olyan torta, amelyben kényelem és jóság letagadhatatlan és mélységes érzése ölt testet. Olyan tortát kellett volna sütnie, amely, még ha kis időre is, de elűzi a bánatot. Valami csodálatosabbat, ami még azokat is lenyűgözi, akik nem szeretik őt." /részlet a regényből/

A kudarcok elvárásokból fakadnak. Érdemes hosszabban is beszélgetni arról, mely elvárásokat tekintjük érvényesnek önmagunkra nézve, hogyan igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Mit várunk magunktól, mit várunk másoktól, mit gondolunk arról, amit mások várnak el tőlünk? Mit vár el a társadalom egy anyától? Egy feleségtől? Egy baráttól? Egy írónőtől? Egy boldog embertől?

Apropó, boldogság! Milyen egy boldog ember? És mitől boldogtalan mégis, akinek "mindene megvan"? Hogyan emlékszünk vissza arra a pillanatra, amikor boldognak éreztük magunkat? Hogyan lehet törekedni a boldogságra? Lehet-e egyáltalán, vagy az élet kiszámíthatatlan szeszélyén múlik, hogy boldogok leszünk vagy boldogtalanok? Kizárja-e egymást a boldogság és a szenvedés? Mi mindenért adhatunk hálát a sorsnak? Elég-e a hála az életünkkel való elégedettséghez? És ha nem, mit tehetünk még?

Laura és Clarissa is anyák, egyes részletei a regénynek kiindulásul szolgálhatnak az anyasággal kapcsolatos kérdésekhez. A férj-feleség dinamika mellett megjelenítésre kerülnek egynemű párkapcsolatok (férfi, női, idősebb és fiatalabb életkorú szereplőkkel is), valamint heteroszexuális szereplők azonos neműekhez vonzódása is. A párkapcsolati dinamika nemeken átívelő sokszínűsége a regényben megfelelő alapot biztosít ezen témák kibontásához.

A regény alapján Stephen Daldry rendezésében 2002-ben film készült Órák címmel. Véleményem szerint a film az öngyilkosság és depresszió megjelenítését tekintette elsődlegesnek, és kevésbé átélhető benne a szereplőkben lejátszódó érzelmi és gondolati dinamika. Aki csak a filmet látta, mindenképp adjon egy esélyt a könyvnek, ami nagyobb mélységben mutatja be a szereplők jellemét, és több részletre terjed ki az életükkel kapcsolatban.

A lélektani regények kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy nehéz szívvel fogják letenni a végén.

Írta: Dr. Kovács Zsuzsanna (katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus, irodalomterapeuta)