Menü átugrása
Olvass velünk,
ismerj magadra,
beszélj róla!

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

(Geopen Könyvkiadó, 2012)

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

"Másokkal csak úgy tudok együtt élni, ha saját lelkiismeretem tiszta. Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete."

Egy olyan regényre szeretném felhívni a figyelmet, amely az elmúlt évtizedekben tengernyi méltatást kapott; elnyerte a Pulitzer-díjat, mai napig az amerikai diákok kötelező olvasmányai között szerepel, a 20. század egyik legmeghatározóbb irodalmi műveként tartják számon. (Eredeti címe To kill a mockingbird, 1960-ban jelent meg.) Bár cselekménye az 1930-as évek Amerikájában játszódik, játszódhatna bárhol és bármikor, hiszen olyan alapvető értékekre irányul, mint az emberi méltóság tisztelete, az őszinteség vagy a becsületesség.

A regény főszereplője a 8 éves kislány, Scout, akinek egyes szám első személyű elbeszéléséből ismerjük meg az eseményeket. Négy évvel idősebb bátyjával az amerikai délen élnek, anyjuk halála után apjuk egyedül neveli őket a már-már családtagnak számító házvezetőnő segítségével. Apjuk - a középkorú Atticus - ügyvédként dolgozik, s a család nyugodt élete egykettőre felborul, amikor a bíróság Atticust jelöli ki a színsebőrű Tom Robinson védőjének, akit egy fehér lány megerőszakolásával vádolnak.

Milyen, amikor mindennapi életének történéseit vagy a társadalomban meghúzódó feszültségeket egy 8 éves kislány beszéli el? Szubjektív, töredékes, és biztosak lehetünk benne, hogy a figyelmét pillanatnyilag kitöltő képzetekhez kötődik erősebben, mint az általános érvényű tanulságokhoz. Ezen a szűrőn keresztül kap képet az olvasó a fehérek feketékkel szembeni előítéleteiről, a tehetősebbek és szegényebbek közti feszültségről, az elvárásoknak megfelelő társasági viselkedésről vagy a felnőttek egymás közti képmutatásáról.

Egy gyermek számára egyformán igazságtalanság, ha nem veheti fel a kedvenc kezeslábasát, vagy ha a szomszéd néni csúnyát mond az apukájáról. Sokszor a felnőttek jószándékú útmutatásai sem segítik a tisztánlátásban, hiszen igazságról beszélnek, de lépten-nyomon igaztalanul bánnak egymással, őszinteséget várnak el, de folyton titkolóznak, és a történéseket mindig saját érdekeik mentén magyarázzák. Scout és bátyja kitartó igyekezettel próbálnak megfelelni a rendkívül bonyolult elvárásoknak, de sokszor csak az erőfeszítés látszik, és csak a visszajelzésekből derül ki számukra, jó úton jártak-e.

Hasonlóképp, próba-szerencse módon tájékozódnak az érzelmek összetett világában, ahol kibogozhatatlanul összefonódik bűntudat és büszkeség, mámor és csalódás, türelem és sértettség. Scout egy talpraesett 8 éves módjára figyeli meg, ugyanazon viselkedése milyen reakciót vált ki bátyjából, apjából és nagynénjéből, s minél fontosabb egy kérdés számára, annál alaposabban töri a fejét azon, legközelebb milyen viselkedési stratégiát válasszon.

Biblioterápiás céllal a mű által egyértelműen felkínált témák bármelyike kibontható: előítéletek, társadalmi feszültségek, nemi sztereotípiák, gyereknevelési elvek. Egy-egy részlet kapcsán tartalmas beszélgetésre ad lehetőséget a bűn, igazság, erkölcsös viselkedés, etikus magatartás, etikai elvek melletti kitartás, állhatatosság témájának megvitatása. Érzelmi síkon az önazonosság, az értékrend, az elkövetett hibák beismerésének kérdései vitathatók meg alaposabban. A narráció egyedisége folytán, illetve mivel a regényben is többször előkerül a nézőpontváltás kérdése, kifejezetten jó alapot képez a regény az egymás nézőpontja iránti tisztelet, empátia és együttérzés kérdésének megbeszélésére.

Egy biztos: akár magával ragadja az olvasót a mű egyedisége, akár idegenkedik tőle, határozott véleménye lesz róla, ez pedig kiváló kiindulás a vélemények közös megvitatásához.

Írta: Dr. Kovács Zsuzsanna, katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus, irodalomterapeuta