Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
(Geopen Könyvkiadó, 2012)
"Másokkal csak úgy tudok együtt élni, ha saját lelkiismeretem tiszta. Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete."
Egy olyan regényre szeretném felhívni a figyelmet, amely az elmúlt évtizedekben tengernyi méltatást kapott; elnyerte a Pulitzer-díjat, mai napig az amerikai diákok kötelező olvasmányai között szerepel, a 20. század egyik legmeghatározóbb irodalmi műveként tartják számon. (Eredeti címe To kill a mockingbird, 1960-ban jelent meg.) Bár cselekménye az 1930-as évek Amerikájában játszódik, játszódhatna bárhol és bármikor, hiszen olyan alapvető értékekre irányul, mint az emberi méltóság tisztelete, az őszinteség vagy a becsületesség.
A regény főszereplője a 8 éves kislány, Scout, akinek egyes szám első személyű elbeszéléséből ismerjük meg az eseményeket. Négy évvel idősebb bátyjával az amerikai délen élnek, anyjuk halála után apjuk egyedül neveli őket a már-már családtagnak számító házvezetőnő segítségével. Apjuk - a középkorú Atticus - ügyvédként dolgozik, s a család nyugodt élete egykettőre felborul, amikor a bíróság Atticust jelöli ki a színsebőrű Tom Robinson védőjének, akit egy fehér lány megerőszakolásával vádolnak.
Milyen, amikor mindennapi életének történéseit vagy a társadalomban meghúzódó feszültségeket egy 8 éves kislány beszéli el? Szubjektív, töredékes, és biztosak lehetünk benne, hogy a figyelmét pillanatnyilag kitöltő képzetekhez kötődik erősebben, mint az általános érvényű tanulságokhoz. Ezen a szűrőn keresztül kap képet az olvasó a fehérek feketékkel szembeni előítéleteiről, a tehetősebbek és szegényebbek közti feszültségről, az elvárásoknak megfelelő társasági viselkedésről vagy a felnőttek egymás közti képmutatásáról.
Egy gyermek számára egyformán igazságtalanság, ha nem veheti fel a kedvenc kezeslábasát, vagy ha a szomszéd néni csúnyát mond az apukájáról. Sokszor a felnőttek jószándékú útmutatásai sem segítik a tisztánlátásban, hiszen igazságról beszélnek, de lépten-nyomon igaztalanul bánnak egymással, őszinteséget várnak el, de folyton titkolóznak, és a történéseket mindig saját érdekeik mentén magyarázzák. Scout és bátyja kitartó igyekezettel próbálnak megfelelni a rendkívül bonyolult elvárásoknak, de sokszor csak az erőfeszítés látszik, és csak a visszajelzésekből derül ki számukra, jó úton jártak-e.
Hasonlóképp, próba-szerencse módon tájékozódnak az érzelmek összetett világában, ahol kibogozhatatlanul összefonódik bűntudat és büszkeség, mámor és csalódás, türelem és sértettség. Scout egy talpraesett 8 éves módjára figyeli meg, ugyanazon viselkedése milyen reakciót vált ki bátyjából, apjából és nagynénjéből, s minél fontosabb egy kérdés számára, annál alaposabban töri a fejét azon, legközelebb milyen viselkedési stratégiát válasszon.
Biblioterápiás céllal a mű által egyértelműen felkínált témák bármelyike kibontható: előítéletek, társadalmi feszültségek, nemi sztereotípiák, gyereknevelési elvek. Egy-egy részlet kapcsán tartalmas beszélgetésre ad lehetőséget a bűn, igazság, erkölcsös viselkedés, etikus magatartás, etikai elvek melletti kitartás, állhatatosság témájának megvitatása. Érzelmi síkon az önazonosság, az értékrend, az elkövetett hibák beismerésének kérdései vitathatók meg alaposabban. A narráció egyedisége folytán, illetve mivel a regényben is többször előkerül a nézőpontváltás kérdése, kifejezetten jó alapot képez a regény az egymás nézőpontja iránti tisztelet, empátia és együttérzés kérdésének megbeszélésére.
Egy biztos: akár magával ragadja az olvasót a mű egyedisége, akár idegenkedik tőle, határozott véleménye lesz róla, ez pedig kiváló kiindulás a vélemények közös megvitatásához.
Írta: Dr. Kovács Zsuzsanna, katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus, irodalomterapeuta