Menü átugrása
Olvass velünk,
ismerj magadra,
beszélj róla!

Omara x Háy - egy csodálatosan egyedi zsebkönyv margójára


Omara - Háy János: Amit gondolsz - az van lefestve

(POKET zsebkönyvek 44.)

Omara - Háy: Amit látsz - az van lefestve

Omara, azaz Oláh Mara (1945-2020) cigány festőművész.
Háy János (1960-) kortárs magyar író, költő.
Ketten főszerepelnek az Amit gondolsz - az van lefestve című kötetecskében, mely a POKET zsebkönyvek 44. tagja.

Omara sajnos nem élhette meg a könyv 2021-es kiadását, előszó gyanánt a POKET csapata, valamint Bencze Péter, Omara galeristája rövid szövegeit olvashatjuk. Már ez a két oldal is mutatja e kötet egyediségét, nagyságát - pedig mégis milyen pöttöm... de egyszerűen mégis csodálatos.

A POKET csapat bevezetője a 4. oldalon rögtön így kezdődik: "Egy soha nem látott vállalkozást tartasz a kezedben." És tényleg, valóban nagyon egyedi ez a vállalkozás: a kötet tartalma 60 Omara-festmény, mellettük 60 Háy-féle szöveggel. Hol gyermeki, hol már felnőtt gondolkodásra valló írások, néhol összekapcsolódva a szomszédos oldalak soraival. Középponti téma a cigányság, de néhol felfedezhetünk általánosságban vett nagy életigazságokat is.

Omara egyedi látásmódja és stílusa nemcsak a képi megjelenítésben rejlik, hanem a néhol megjelenő megjegyzéseken is, melyeket az egyes képekre írt. A képek elmesélik Omara nem éppen könnyű életét is, Háy pedig elmélkedik, mások helyébe képzeli magát, és ezt íróként nyilván nagyon jól csinálja.

Ez egy pörgős, beszédes kötet. Benne van minden, benne van a világ. Engem nagyon megfogott, szerintem ez a projekt minden részletében tökéletesen, egyedien, csodálatosan testesült meg. Több szöveget is el tudnék képzelni biblioterápiás csoportban, akár a hozzájuk társított képpel együtt.

A kedvenc kötetbéli írásomat illesztem a végére egyfajta útravalónak, mely a 35. oldalon található:

"Az arcom egy vonal a levegőben. Arrébb csúsztatom és arrébb csúszik a vonal a levegőben. Mindig ugyanaz az arc, és mindig másik arc is. Egyszerre vagyok ugyanaz és más. Egy vonal a levegőben, egy szomorú arc, ami csak azért szomorú, hogy lehessen vidám, mert aki nem tud szomorú lenni, az nem lehet vidám, mert az olyan, hogy soha nem más, csak egyfajta, ami nem lehet se szomorú, se vidám, csak semmilyen. Nézem a világot, hol innen, hol onnan, mindenhonnét látszik, hogy van világ, hogy van ember, hogy én is vagyok, és én is leszek, addig biztosan, amíg a világ lesz, mert ha nem leszek, az a világ sem lesz, ami volt, addig, amíg én is voltam. Egy vonal a levegőben, minden pillanatban egy másik vonal. Egy világ van a levegőben, minden pillanatban egy másik világ, mert örökké mozog, mert örökké van változás."

Írta: Juhász István