Menü átugrása
Olvass velünk,
ismerj magadra,
beszélj róla!

A vakok és gyengénlátók világnapja alkalmából


Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám

(Budapest, Park Kiadó, 2013)

Szegény anyám, ha látnám

Ma van a vakok és gyengénlátók világnapja. Ennek apropójából ajánlom Sándor Erzsi Szegény anyám, ha látnám című könyvét. A korábban színész, majd rádiós műsorvezető önéletrajzi kötetében az édesanya szemszögéből írja le egy látássérült, majd a szeme világát teljesen elveszítő fiú felnövekedését.

Nehéz és fájdalmas téma, a könyv mégsem megterhelő az olvasónak, mert Sándor Erzsi egyedi humorral, öniróniával, póztalanul írja le a történetüket: a betegséggel és a vaksággal való küzdelmet, az anyai teendők miatti pályamódosítási kényszert, és házasságának tönkremenetelét.

A kötet bőven tartogat minden szülő számára tanulságokat. Számomra két fontos téma világlott ki: egyrészt a segítség elfogadásának képessége.

Egyrészt, hogy Sándor Erzsi körül kialakul egy kis csapat a nagyszülőktől, barátoktól kezdve egy pótanyáig, és ő nem féltékenykedik, átengedi nekik a fiát, mert tudja, hogy különben ő maga megy tönkre a feladatokban.

Másrészt a ma oly gyakori, szorongó szülő jelenségre is reflektál a kötet. Főleg a gyerekeik fölött állandóan ott köröző helikopterszülőkben indíthat el önismereti kérdéseket. Mert a vak gyerekek is önállósodni kezdenek, őket is el kell engedni (szó szerint és képletesen is) egyszer, és az kíván csak igazi bizalmat és önuralmat egy anyától, amikor egy semmit nem látó 12 éves gyerek követeli ki az anyjától óriási makacssággal például azt, hogy egyedül közlekedhessen Budapesten.

A könyv különlegessége, hogy az anya visszaemlékezéseit a borítón látható, már felnőtt fiú kommentárjai szakítják meg - emiatt kapta a kötet ezt a címet. Saját szemszögéből kommentálja édesanyja vívódásait, döntéseit, kapcsolatukat, pótanyjával való kapcsolatát, s megmutatja azt a szívós mindent megélni akarást, bátorságot, a vakság miatti hátrányba kerülés el nem fogadását, mely mindannyiunknak példa lehet arra: hogyan kell minden nehézség ellenére teljes életet élni.

Írta: Fekete Edina (irodalomterapeuta)