Juhász István
027 Felpattogzott festék
repedéseiben írásjegy.
Simon Márton
Juhász Pityu vagyok, 1993-ban születtem, Nagykátán élek, részben itt is tevékenykedem. Fontosnak tartom, hogy Nagykátán (és környékén) is szélesebb körben megismerhessék a biblioterápiában rejlő lehetőségeket, és hogy minél több embernek segíthessek.
2014-ben diplomáztam az akkori nevén Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar Jászberényi Campusán informatikus könyvtárosként. Nagyon jól érzem magam a szakmában, hivatásként tekintek rá, a technikával viszont sokszor hadilábon állok. Különös állítás lehet ez annak fényében, hogy matematika-informatika tagozatos gimnáziumi osztályba jártam. Beláttam, a számok és a bitek világába nem illek bele.
Diplomám kézhezvétele után alig másfél hónappal már a nagykátai könyvtárban találtam magam, itt töltöttem külsős szakmai gyakorlatomat is. Kalandos 6 és fél évet töltöttem itt, rengeteget köszönhetek ennek a helynek, de utunk 2021 márciusában mégis különvált.
A 2018 januárjában indult olvasóklubom ettől függetlenül továbbra is működik, nem a könyvtár tartott össze minket, hiába ott találkoztunk több éven keresztül. Ez a közösség végigkísérte a biblioterapeutává képződésem, így 2020 októberében egy rendhagyó alkalmon lehetőséget biztosítottam nekik biblioterápiás csoportülésen való részvételre. Azóta minden hónap második szerdáján az olvasóklub tagjainak zárt biblioterápiás üléseket is tartok, így havonta kétszer is találkozunk.
A Pécsi Tudományegyetem biblioterápia szakirányú továbbképzési szakán 2020-ban diplomáztam. Azóta több online csoportot tartottam, de Nagykátán is voltak (és lesznek) alkalmak.
Jelenleg Budapesten dolgozom, olvasószolgálati és tájékoztató könyvtáros vagyok az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Ennek köszönhetően Nagykáta és az online tér után Budapesten is jelen vagyok biblioterápiás kezdeményezéseimmel.
Szívemen viselem a kamaszok sorsát, a gyakorlati csoportom során is középiskolásokkal foglalkoztam, akikkel nagyon jól tudtam együtt dolgozni. Amint a körülmények lehetővé teszik, szeretném folytatni a középiskolásokkal való közös munkát.
Igyekszem munkám során a csoportüléseket a lehető legszínesebbé tenni. Ez különféle kreatív gyakorlatok alkalmazásában (pl. Instagram sablonos rajzolás kamaszoknak) vagy rendhagyóbb ülések formájában (pl. írókkal, költőkkel közreműködve) merül ki.
A fenti idézet Simon Márton Polaroidok című kötetéből való, szakdolgozatom záró gondolatának ezt illesztettem be. Ez a két sor nagyon jól leírja, hogyan is tekintek a biblioterápiás munkára, és utal arra a csodára is, ami alkalomról alkalomra folyamatosan megszületik.
Munkásságom nyomon követhető:
E-mail cím