Menü átugrása
Olvass velünk,
ismerj magadra,
beszélj róla!

Sámi Judit


Sámi Judit

1999-ben Debrecenben szereztem informatikus könyvtáros és magyar irodalom szakos tanári képesítést. Egyetemi éveim alatt hallottam először a biblioterápiáról, és rögtön felkeltette az érdeklődésemet, igyekeztem minél többet megtudni róla. A diploma megszerzése után több országban is éltem és kutattam, olvastam a fellelhető szakirodalmat.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Biblioterápia szakirányú továbbképzésén 2009-ben végeztem. Itt fantasztikus tanárokkal, szakemberekkel találkozhattam, a tőlük tanultak jelentik számomra a szakmai fejlődésem leglényegesebb alapját. Jelenleg Írországban dolgozom, időseknek tartok biblioterápiás foglalkozásokat.

Tapasztalatok Írországból

Írországban a biblioterápia elsősorban a self-help könyvek használatát, ajánlását jelenti. Brit mintára az Írországi Könyvtári Tanács, az Ír Háziorvosok Szövetsége és az Egészségügyi Igazgatóság legutóbb 2009 februárjában jelentetett meg egy nemzeti biblioterápiás programtervezetet A szavak ereje címmel, melyben a több ezer létező self-help könyv közül kiválasztották az általuk legjobbnak, leghatékonyabbnak ítélt 30-at és közölték ezek címeit.

Házorvosok, mentálhigiénés szakemberek fel is írhatják "receptre" ezeket a könyveket, melyek olyan problémákkal küzdőknek nyújthatnak segítséget mint például az enyhe depresszió, stressz vagy válás, s melyek minden, a biblioterápiás tervezethez kapcsolódó könyvtárban hozzáférhetőek, bárki által kölcsönözhetőek. A könyvek hatékonyságát egészen friss kutatások is bizonyítják.1

Pár hete az Ír Hospice Alapítvány egy külön biblioterápiás kiadványt is kiadott, ami olyan self-help könyvek címlistáját tartalmazza, melyeket a gyász, a veszteség feldolgozásának segítésére ajánlanak.2

Szépirodalmi művek biblioterápiás alkalmazását a hatás "kiszámíthatatlansága" miatt nem igazán javasolják (nem úgy, mint például Angliában). Azért én belevágtam, jelenleg két dublini kórházban vannak aktív és receptív biblioterápiás csoportjaim.

Az egyik kórházban a résztvevők 50 és 60 év közötti Down-szindrómás és más középsúlyos értelmi fogyatékos nők. Ők kb. 5-6 éves gyerekek szintjén maradtak meg; mindig kedvesek, szeretetteljesek, nagyon igénylik a figyelmet. Esetükben a biblioterápia (kiegészítve zene- és képzőművészet-terápiával ill. pszichodrámával) kiváló oktató, rehabilitáló és reszocializáló módszer; alkalmas szókincsfejlesztésre, a kreatív gondolkodás és a memória javítására.

A másik helyen a csoporttagok 65 év feletti mozgásszervi fogyatékos nők és férfiak, akik szellemileg elég frissek. Többségük nagyon magányos, családjuk nem látogatja őket. Fontos számukra, hogy foglalkoznak velük, hogy valaki kíváncsi az ő gondolataikra. Számukra az szépirodalmi művekre alapozott biblioterápia remek memóriatréning-módszer és többek között pszichés egészségfejlesztő hatása is van. Gyermekkori olvasmányoknak, memoritereknek a felelevenítésével csodákat lehet tenni, hasonlóan az önéletrajzi íratásokkal vagy inkább diktafonnal/videókamerával rögzített életút-interjúkkal. Nemcsak azért, mert már az emlékek felidézése is hatékony terápiásan, hanem mert azzal, hogy megoszthatják életútjukat valakivel, átadják élettapasztalatukat. Ez az emberi közösséghez való tartozás átélésének egyik módja. Ezáltal látják, hogy milyen értékes emberek, hogy tanulni lehet tőlük és életük emlékeit szeretetből a biblioterapeutára hagyományozzák.

1 - Például az egyik tanárom kutatása: www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20146202
2 - drive.google.com/file/d/0B8tQ...

E-mail cím