Menü átugrása
Olvass velünk,
ismerj magadra,
beszélj róla!

Mi az irodalomterápia (biblioterápia)?

Az irodalomterápia (biblioterápia) művészetterápiás módszer, amely a személyiségfejlődést támogatja, szövegek élményszintű felhasználásával. A biblioterápia alkalmazása egyéni vagy csoportos formában valósulhat meg, segítő szakember vezetésével. A biblioterápia elnevezés a görög eredetű biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás, segítés, kísérés) szavak kapcsolatából született.

A szépirodalmi művek gyógyító hatását évszázadok óta szinte minden kultúrában elismerik. Napjainkban a terápiás folyamatban két tevékenységi formát alkalmaznak: a receptív terápia a művek élményszintű, élőszóban történő feldolgozására összpontosít, aktív terápiában pedig a kliensek, páciensek maguk írnak verset, naplót, emlékiratot stb.

Akkor is beszélhetünk irodalomterápiáról, ha a terápiás beszélgetésen fizikailag nincs jelen a könyv, hanem a kiindulópontot egy-egy idézet, vagy a kollektív emlékezet egy gyöngyszemének a felidézése adja. Idős, beteg embereknél vagy gyerekek esetében ez például gyakori, jól bevált módszer.

Hol alkalmazzák az irodalomterápiát?

Gyerekek fejlesztőterápiája folyhat a gyermekkönyvtárakban, az iskolára való felkészítés során és magukban az iskolákban is, valamint nevelési és pályaválasztási tanácsadókban, a gyermekotthonokban és a gyógypedagógia területén.

A felnőttek irodalomterápiájának helye lehet a szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi intézményekben. Így pl. megjelenhet az irodalomterápia az idősek otthonában vagy klubjában, a művelődési házakban és a könyvtárakban, kiemelt szerepet kaphat a hospice szolgálatban, a krónikus betegellátásban, a klinikai gyakorlatban és a rehabilitációban, de a büntetés-végrehajtás is eredményesen használhatja fel a fogva tartottak képzésében, személyiségük fejlesztésében.

Sikeresen beépíthető a segítő munkát végzők szupervíziós csoportjainak működésébe vagy célzottan alkalmazhatjuk a legtágabban értelmezett önismeret-fejlesztés különböző területein. Bárhol tehát, ahol a fejlődés, fejlesztés vagy akár a szinten tartás igénye felmerülhet.

Melyek az irodalomterápia céljai?

A szépirodalmi szövegek sokfélesége lehetőséget ad arra, hogy rugalmasan, a terápiás csoport összetételéhez igazítsuk a csoportokban folyó munkát.

Szinte mindegyik alkalmazási terület célul tűzheti ki a kommunikációs készség, a problémamegoldó és kreatív gondolkodás, az empátia, a csapatmunka iránti fogékonyság valamint az önismeret fejlesztését.

Konkrétabban a klinikai pszichológiában egy lehetséges célkitűzés lehet a rehabilitációs folyamat gyorsítása. Gyermekcsoportok esetében az életkori sajátosságokból adódó problémák pontosítása és megoldása lehet fontos feladat. Az igazságügyben dolgozóknál hatékonyan alkalmazható az irodalomterápia a közös, a társadalom által elvárt értékrend mélyebb megismerésére és fejlesztésére.

Az irodalmi alkotásokon keresztül az egyén közelebb kerül önmagához, meri megélni és felvállalni érzelmeit, oldódik a szorongása, új lehetőségekre lel saját életében.

Miből áll az irodalomterápia?

Az irodalomterápiás foglalkozás mindig egy előre kiválasztott irodalmi mű köré szerveződik, mely lehetőség szerint a csoport tagjainak hasonló problémáját célozza meg. A mű (műrészlet) kapcsán a csoportvezető irányításával beszélgetés folyik. A szöveghez fűzött megjegyzések segítenek a csoporttagoknak pontosítani a mű által sugallt témához való viszonyukat. Ez fontos felismerésekre vezet önmaguk megismerésében és mások megítélésében, újra hangolhatja a már megmerevedett egyéni struktúrákat. Bár a résztvevők sokszor irodalomórához hasonlítják a foglalkozást, mégsem műelemzéseket, irodalmi expozékat vár el a csoport vezetője, hanem a résztvevők személyes élményeit szeretné a csoportban közkinccsé tenni.

A foglalkozásokon a kiválasztott irodalmi mű élményszintű feldolgozása zajlik, mely lehetővé teszi a felmerülő problémák közös továbbgondolását és az egyénekre szabott üzenetek megtalálását, fogadását.

Kinek ajánlható az irodalomterápia?

A fentiekből kiderül, hogy a biblioterápia a társadalom szinte minden rétege számára ajánlható és sikeresen alkalmazható. Kivétel itt is van: a módszer nem ajánlott a klinikai pszichológia területén az akut pszichotikus állapotban, a krízishelyzetben, és a súlyos depresszióban lévőknek.