Te kibírnád egyedül?
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
(Budapest, Libri Kiadó, 2019)
Milyen kérdések járnak a 7 éves kislány, Kya fejében: Hogyan kell kukoricadarából lepényt készíteni? Melyik szám következik a huszonkilenc után? Melyik rejtekhely a legjobb a közeli lápon, ahol senki nem talál rá, ha el akarnák őt csípni? A levelibékák és fürgeszöcskék dalára is el lehet aludni, ha más nem énekel altatódalt? Milyen messzire kell futni, hogy ne érje ütlegelés részeges apjától? Vajon mikor jön vissza a mama? Visszajön-e valaha?
Az Atlanti-óceánnal határos lápvidék gyéren lakott területén él Kya az apjával, aki - anyja és négy idősebb testvére távozását követően - kénytelen egyedül szert tenni a túlélést biztosító képességekre és viselkedésmódokra. Apja az idő nagy részében nincs jelen, amikor otthon tartózkodik, akkor pedig érdemes inkább messzire elkerülni őt, így Kya magára marad kérdéseivel. Néhány évvel később apja is elmegy.
Szívszorító magányában egyik problémát küzdi le a másik után, és idővel szerény, de önálló életvitelt alakít ki, felcseperedik, támogatókra lel. Egyetlen barátja megtanítja olvasni, s kiderül, a szavak világa még közelebb tudja hozni őt ahhoz a gyönyörű természeti világhoz, amelyben él. Visszahúzódó természete és kívülállósága miatt a közeli város lakói különcnek tekintik, a Lápi Lányként emlegetik, nem keresnek kapcsolatot vele, pedig Kya a szíve mélyén vágyik arra, hogy elfogadják őt, befogadják maguk közé és barátok vegyék körül.
A regény két idősíkban halad, Kya története mellett részesei lehetünk egy bűnügyi nyomozásnak, és a természet rendjének állandóan folydogáló egyszerűségével választ kaphatunk arra, hogyan kapcsolódik össze a két történet.
Milyen irodalomterápiás lehetőségek rejlenek a regényben? Ez a történet segít egymás mellé tenni a fogyasztói világ és a természeti világ értékeit, megfogalmazni azokat a tényezőket, amik fontosak - és azokat is, amik elhanyagolhatók - a kielégítő (boldog?) élethez. Segít állást foglalni abban a kérdésben, hogy milyen áldozatokat hoz egy ember azért, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak, hol van az a határ, amikor a meghozott áldozat már az egyén önazonosságát fenyegeti. Átgondolásra késztet azzal kapcsolatban, milyen mértékben szükséges kitartani a saját elhatározások mellett, és mikor célszerű azokat feladni. A kislány története által tudatosíthatjuk magunkban, mit gondolunk a szülők által átadott mintákról, a gyereknevelés követendő és elvetendő példáiról. Végül, de nem utolsósorban elmerülhetünk abban a gondolatban, milyen mértékben lennénk képesek elviselni az egyedüllétet, mit kezdenénk a világban, ha magunkra maradnánk, mely erősségeinkre számíthatnánk a magánnyal való megküzdésben.
Szívből ajánlom a regényt azoknak, akik kedvelik a lassabban kibontakozó cselekményű történeteket, akik nem riadnak vissza a természeti leírásoktól, és akiknek van kedve az élet alapvető kérdésein elmélkedni az olvasást követően.
Írta: Dr. Kovács Zsuzsanna (katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus, irodalomterapeuta)