Sosem késő újrakezdeni
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
(Budapest, Animus Kiadó, 2022)
Fredrik Backman Itt járt Britt-Marie című regénye tulajdonképpen az író egy korábbi könyve, A nagymamám azt üzeni, bocs folytatásának tekinthető, mivel az utóbbi egyik mellékszereplője, Britt Marie történetét viszi tovább ott, ahol a könyv végén elbúcsúztunk tőle.
Ugyanakkor önmagában, az előtörténet ismerete nélkül is követhető és élvezhető Britt-Marie élete az álmos kisvárosban, Borgban, ahová a férjével való szakítás és a munkaközvetítővel való idegőrlő találkozók után költözik, hogy új életet kezdjen. Ám - ahogy azt már megszokhattuk a hasonló témát taglaló művekben - az újrakezdés rendkívül sok kellemetlenséggel jár együtt, különösen akkor, ha Britt-Marie-ról van szó, aki a jól ismert tárgyak, emberek és helyek körforgásában élte addigi életének túlnyomó részét.
Így óhatatlanul megjelenik a regényben az eddig ismerős dolgok hiánya felett érzett gyász, mellyel egy idegen és még ismeretlen környezetben kell megküzdeni, ahol az egyetlen biztos pont csupán a néhány hete megismert munkaközvetítő a telefon másik oldalán. Ha jobban belegondolunk, ehhez az élethelyzethez valószínűleg mindnyájan tudunk kapcsolódni, ha máshogyan nem is, de egy munkahelyváltás kapcsán biztosan.
Ahogy az már Fredrik Backmannál lenni szokott, a történet ezernyi mozaikból áll össze, ahol minden egyes szereplő háttere kibontásra kerül - az írótól szintén elvárható érzékenységgel és empátiával. Backman olyan mesterien tudja csűrni-csavarni a szavakat és a történetszálakat, hogy ember legyen a talpán, aki előre tudja jelezni a történéseket.
Annyira fájdalmas, mély és esendő ez a történet, hogy érdemes lehet bekészíteni egy adag zsebkendőt a végkifejlet olvasásához. Na és persze ne csodálkozzunk, ha azzal az érzéssel érünk a történet végére, hogy legszívesebben átölelnénk az összes szereplőt. Azt hiszem, ez lehet Backman sikerének titka: olyan mesét kapunk tőle, amely egyszerre facsarja ki és melengeti meg a szívünket. Pont olyat, amilyenre a 21. század fásult, olykor kiégett emberének szüksége van.
Írta: Novák Szilvia (tanácsadó szakpszichológus-jelölt, irodalomterapeuta)