Mély levegőt, mély víz!
Halász Rita: Mély levegő
(Bpudapest, Jelenkor Kiadó, 2020)
"Kivel éltem eddig? Ki vagyok én, hogy ennyi ideig éltem vele?" - olvasható Halász Rita Mély levegő című regényének hátsó borítóján, melyért a szerző idén megkapta a Margó Irodalmi Fesztivál legjobb első prózakötetének járó díját. A regény kulcskérdései ezek. Aki átélt hasonló helyzetet, azonnal érti, érzi a teljes történetet; aki személyesen nem volt ilyen határhelyzetben, talán szintén megérzi az e két mondatból átszűrődő drámát.
A regény egy bántalmazó kapcsolat történetét mutatja be a feleség, Vera szemszögéből, de ott kezdődik, ahol több, hasonló fókuszú könyv befejeződik: Vera kilép a kapcsolatból, a gyerekeivel együtt az édesapjához költözik. Innen indulnak a regényben bemutatott események, végig nyitva hagyva a kérdést: vajon mihez kezd a nő a házasságával, az életével? Fel tudja-e dolgozni a történteket, visszamegy-e a férjéhez vagy erőt gyűjtve újrakezdi az életét?
A szerző súlyos témát jár körbe első prózakötetében, s benne lett volna a lehetőség, hogy mindezt nagyon drámai módon, az olvasót kifejezetten megterhelve mutassa be. Azonban a könyv hangvételét a visszafogottság jellemzi - ez alól talán csak a befejező rész a kivétel, amikor Vera szinte önkívületi állapotban éli meg a döntése következményét.
Számomra ez a visszafogottság tette igazán átélhetővé, megérthetővé a nőben játszódó folyamatokat. Így lehet ez az életben is: az ember eljut addig a pontig, amikor már nem tud tovább élni egy számára elfogadhatatlan, a személyiségével összeegyeztethetetlen helyzetben, kilép belőle, majd némileg távolabbról szemlélve az eseményeket mély levegőt vesz (többek között erre is utal a cím), és vállalja a következményeket. A döntése következményeit, de a saját igényeit elfojtva leélt évek, az önáltatás hosszú idejének személyiségromboló következményeit is.
Ez így, leírva magától értetődőnek tűnhet, de a regényben Verának számos nehézséggel kell szembenéznie: az édesapjához visszaköltözve, az elvált szülei kapcsolatát látva újraéli a korábbi feszültségeket, kísértésbe esik, hogy a szüleit okolja a saját nehézségeiért. Miközben romjaiból próbálja összekaparni, hogy ki is ő igazán, milyen igényei, elvárásai vannak a saját életével kapcsolatban, megérteni azt a folyamatot, amely során elromlott egy szépnek ígérkező kapcsolat, a két, összezavarodott gyerekét is nevelnie kell. Emellett szeretne valamit bepótolni a régóta nélkülözött, vágyott intimitásból, s persze - mivel nem áll még készen az újrakezdésre - kapcsolati próbálkozásai sorra félremennek: megjelenik a szeretői viszony és a függőség kérdése is, s ezekkel együtt a rádöbbenés: ez is én vagyok. Hát ki vagyok én tulajdonképpen - ki szeretnék/tudok lenni ezután? Tovább nehezíti a házasságával kapcsolatos döntést, hogy érzi, ők ketten a férjével egymásból a legrosszabbat hozták ki, s bár a fizikai erőszakra semmiféle mentség nem létezhet, visszatérő gondolata a könyvnek, hogy egy másik felállásban talán a férj sem vált volna azzá, akivé Vera mellett lett.
Kinek segíthet ez a könyv? Aki bántalmazó kapcsolatban él (s itt nem feltétlenül a fizikai bántalmazásra gondolok, a "szavakkal verve" állapot, a társas magány, a némaságban leélt évek ugyanide tartoznak), megdöbbenve ismerhet fel helyzeteket (például Vera önként vállalva nem használ olyan szavakat, amelyeket a férje nem "tűr el", illetve amikor segítséget kér, hogy az új helyzetben boldogulni tudjon, azt kapja a férjétől, hogy "Edd meg, amit főztél". Hasonlóan árulkodóak a férj párterápián mondott szavai Vera "alkalmatlanságáról"). Aki hasonló dinamikájú kapcsolatból lépett ki, a könyv segítségével megerősítést kaphat, hogy nincs egyedül, ugyanakkor lehetőséget is, hogy elkészítse a saját mérlegét, s Verával együtt keresse a választ a könyvborítón található két kérdésre. Végül hasznos lehet a könyv olyan hozzátartozóknak, barátoknak vagy segítő személyeknek is, akik maguk nem éltek hasonló dinamikájú kapcsolatban, s ezért nem is tudják elképzelni az elképzelhetetlent. Halász Rita regényét elolvasva viszonylag pontos képet kaphatnak a környezetükben élő, hasonló élethelyzetű személyek tapasztalatairól, lelkiállapotáról, s így talán segíteni is könnyebb, levegőhöz juttatni azt, akinek erre a leginkább szüksége van.
Írta: Berta Beáta irodalomterapeuta