Szubjektív olvasónapló - Az örök útkeresésről
Szerb Antal: Utas és holdvilág
(Bp., Magvető, 2021)
Akár egy vicc is kezdődhetne így: az identitásválságos, a depressziós, a borderline, a pszichopata és a kikeresztelkedett zsidó barátságot köt... De ez nem vicc. Később belép a képbe a takarékoskodásra vágyó arisztokrata nő, a bárki karjaiban szívesen megmaradó leány Amerikából, a feminista barátnő, a haláltól rettegő orvos és egy nőket vásároló perzsa úr.
Nos, ebben a regényben (nekem) egyik szereplő sem szimpatikus. És vajon nem emiatt lesz-e igazán érdekes az olvasónak? Miért utálom ennyire Mihályt? Miért akarnék beolvasni Szepetnekinek? Miért ne jöjjön inkább sose haza Erzsi? Az irodalomterápiában nem kell szeretni a szereplőket, nem kell egyetérteni egyik döntésükkel sem. Elég csupán állást foglalni.
És mi a helyzet a történettel? Így kezdődik: "A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal." Bevallom, már ezért kedvem támadt végigolvasni az egész regényt. Mihály, a főszereplő meglóg a saját nászútjáról, mert bár nem biztos semmiben, azt biztosan tudja, hogy nem szeretné ezt a házasságot, és nem szeretne szürke, átlagos polgári élet élni.
Annak ellenére, hogy 1937-ben játszódik a történet, ma is ismerős dilemma köré fonódnak a szálak: stabil, kiszámítható, de viszonylag unalmas élet, vagy kalandok, kihívások és mások befolyásától mentes, önálló döntések. Mihálynak többször is lehetősége adódik visszalépni vagy továbbmenni saját frissen választott útján. Mi alapján hozunk döntéseket saját jövőbeli sorsunkról?
Visszacsinálhatjuk-e, ha mégsem válik be a dolog? Vajon hányszor kell elköteleződni egy-egy döntés mellett, hogy véglegesnek tekintsük? Kik állnak mellettünk, amikor meghozunk ilyen döntéseket?
Miközben önmagát keresi olaszországi utazása során, felbukkannak kamaszkori és fiatal felnőttkori barátai, ismerősei. Szembesítik azzal, hogy ki volt ő egykoron, ki lett belőle, s mi lehetett volna belőle. Hogy miről álmodozott akkoriban. És mi? Mi miről álmodoztunk kamaszként? Hová lettek a régi barátok? Olyannak képzeltük az életünket, amilyen lett? Jobbnak? Rosszabbnak? Kell-e nosztalgiázni, vagy inkább ne foglalkozzunk a régi dolgokkal? Milyen volt akkor az útkeresés?
Apropó, útkeresés. Olaszország. Talán nem véletlen, hogy épp egy utazás hozza elő Mihály rég eltemetett kételyeit, hosszú ideje válaszra váró kérdéseit. Mert milyenek is vagyunk utazás közben? Új helyszíneken próbáljuk ki magunkat, új hátteret adunk megszokott önmagunknak. Tükörbe nézünk, felfedezéseket teszünk, akár magunkkal kapcsolatban is. Mérlegre tesszük a kapcsolatainkat is. Melyik utazásomra fogok örökké emlékezni? Melyik vidékről tértem haza más emberként? Egyáltalán, milyen hazatérni? Hol vagyok otthon? Hova utaznék legközelebb? Kivel mennék?
Utazás más tájakra, utazás a múltba, utazás a lélek mélységeibe. Dilemmák, kérdések, szerelem és barátságok. Döntések, választások. A sorsom. Állást foglalni. Erre az egyre biztosan megtanít ez a regény.
Írta: Dr. Kovács Zsuzsanna (katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus, irodalomterapeuta)