Dr. Dömötör Teodóra
Angol nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanári diplomámat a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen kaptam 2003-ban, majd külföldre költözésemet követően 2012-ben doktori fokozatot szereztem pszichoanalitikus irodalomelmélet területen, az angliai University of Surrey nevű egyetemen. Ezt követően több szakirányú továbbképzésen is részt vettem, mint pl. irodalomterápia (University of Warwick, 2016) és kognitív viselkedésterápia (University of Reading, 2016). Ösztöndíjas posztdoktori kutatómunkámnak a Columbia University (New York) és a John F. Kennedy Presidential Library (Boston) adott otthont. Előbbihez, szakmai teendőim révén, most is rendszeresen visszajárok.
Egyetemi oktatói feladataim mellett több külföldi intézményben tartottam és tartok pszichoanalízisre, kultúrorvostanra és irodalomterápiára alapozott előadásokat ill. kiscsoportos foglalkozásokat. Hallgatóimmal többnyire 20. és 21. századi angol és amerikai, valamint világirodalmi műveket használunk fel elsősorban emigrációs traumához kötött és/vagy családpatológiai elemzés céljából, kulturális és kultúraközi vonatkozások feltárásával is. A pozitív visszajelzések a trauma irodalom nyújtotta feldolgozási lehetőségeinek további kutatására és alkalmazására inspiráltak.
Kutató vagyok. Aktívan publikálok és részt veszek nemzetközi tudományos társaságok munkájában. Interdiszciplináris szemléletet képviselek; szenvedéllyel vizsgálom az irodalom és a pszichológia egymásra gyakorolt hatását, és ezen az úton haladva igyekszem hozzájárulni az arra rászorulók lelki megerősítéséhez. Számomra a bölcsészettudomány pontosan azért elengedhetetlen fontosságú, mert más tudományterületekkel ellentétben - melyek előírnak, irányítanak, esetleg sematikusan korlátozzák az egyént - az irodalom, pszichológia, filozófia és társtudományaik kritikus gondolkodásra ösztönöznek. Rávezetik az embert, hogy folyamatosan és tudatosan tanulmányozza önmagát, döntéseit, környezetét, a világról alkotott képét, s ennek következményeként képes legyen a fejlődésre vagy adott esetben az öngyógyításra. Géher István irodalomtörténész szavaival élve: "Azért érdemes bölcsésznek lenni, mert a gondolkodás az ember elemi szüksége. [...] Mindehhez elég színes, változatos anyagot kínál a bölcsészet. Ez benne a gyönyörű, de ha úgy tetszik, ez benne a nagyon nehéz is: hogy rád bízza, mihez kezdesz az anyaggal. Találj benne érdekességet! Nem írja elő, hogy mit kell bevágni, hanem rád bízza, hogyan alakítod ki a véleményedet, a probléma-meglátási képességedet. [...] Az értelmiségi ember az, aki problematizálni tudja a világ jelenségeit, s így önmagát is. [...] A tudatosság minimális igénye, hogy felfedezzem a problémát, és akkor az, valamilyen módon, ha nem is megoldható, de kezelhető lesz."
Én elköteleződtem a fejlesztő biblioterápiának, mert ezt tartom a legmegfelelőbb eszköznek arra, hogy amennyire tudom, segítsem felnőtt embertársaimat eljutni a megértéshez, önértékelésük fejlesztéséhez, és az olyan krízishelyzetek hatékonyabb kezeléséhez, melyek az érzelmi élet súlyos zavaraival járnak.
E-mail cím