Emberovicsné Szász Mónika

Sokáig elsősorban olvasóként tapasztaltam meg, hogy egy jól megtalált szöveg olykor pontosabban ér el bennünket, mint a saját mondataink. Később kezdett igazán érdekelni, hogyan történik az, amikor az olvasottak nem maradnak a megértés szintjén, hanem személyes tapasztalattá válnak, és így nemcsak felismerünk valamit önmagunkból, hanem érzelmileg is kapcsolatba kerülünk vele.

Pályám jelentős részét szervezési, kommunikációs és vezetőtámogató területeken töltöttem. Amikor nem facilitátorként működöm, egy natúrkozmetikai vállalkozás irodavezetőjeként teszem a dolgom. A biblioterápia felé egy többéves önismereti folyamat vezetett, amely során egyre fontosabbá vált a kognitív belátás és az érzelmi megélés közötti különbség és ennek áthidalása. Önmagunk megértése fontos, de a változáshoz arra is szükségünk van, hogy mindaz, amit már tudunk magunkról, ne csak értsük, hanem megélhetővé is váljon. Egy szöveg ennek az útnak lehet az egyik közvetítője.

2025-ben szereztem biblioterapeuta végzettséget a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szakmai érdeklődésem elsősorban a felnőtteknek szóló önismereti biblioterápia felé irányul. Különösen foglalkoztat az életközepi helyzetben élő nők biblioterápiás támogatása, valamint az, hogyan segítheti a módszer azt a folyamatot, amelyben az intellektuális felismeréstől eljuthatunk az érzelmi megélésig. Ebben a folyamatban a szövegek mellett az önreflexiónak és a csoportban létrejövő kapcsolódásoknak is fontos szerepe van. Érdeklődésem része ezenkívül a diszfunkcionális családi működésben felnőtt emberek biblioterápiás támogatása is.

Szűkebb életteremben, Pécsudvardon alapítottam meg és vezetem a Papírszél Könyvklubot, egy több generációt összekapcsoló olvasóközösséget. Rendszeres találkozóink középpontjában a személyes olvasatok megosztása, a párbeszéd és az egymástól való tanulás áll.

Az „Otthon a szavakban” közösségimédia-felületeken irodalomterápiával és önismerettel kapcsolatos tartalmakat készítek. Ezeken a felületeken is szeretném megmutatni, hogy az irodalom kiléphet a könyv lapjai közül, teret nyithat az önreflexiónak, a párbeszédnek és az egymáshoz való kapcsolódás eszközévé válhat.